1. Kérlek mutatkozz be! Mondd el, hogy hívnak, hány éves vagy és hol élsz!
Szabó Laura vagyok, 17 éves és Békéscsabán élek.
2. Hány éve lovagolsz? Hol kezdtél? Mindig egy helyen lovagoltál?
Már egészen kicsi koromban megismerkedtem a lovakkal, mivel anyukám régebben rendszeresen lovagolt. Ekkor ültem én is először lovon, és tanultam meg néhány alapot, sportszinten pedig 2016-ban kezdtem lovagolni Békéscsabán, a Nimród Lovasegyesületnél. Szerettem ott lovagolni, sokat tanultam, rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. 2020 szeptemberében váltottunk lovardát, így kerültem szintén Békéscsabán a Pegazus Lovasiskolába, ahol jelenleg is edzek.
3. Kik voltak az oktatóid, lovasedzőid?
Az első edzőim Ardelean János és Gajdács Bettina voltak a Békéscsabai Nimród Lovasegyesületnél. Sokat tanultam tőlük, ők ismertettek meg a versenyzés világával is, illetve náluk tapasztaltam meg először, milyen érzés, amikor egy ló bizalmába, társává fogad.
Jelenleg Petrezselem Dorottya az edzőm, vele akkor ismerkedtem meg, amikor 2020-ban átmentünk a Pegazusba. A lovardaváltásnak és a közös munkánknak köszönhetően a lovam és én is nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is felkészültebbek és egészségesebbek lettünk. Rengeteget tanulok Dorottyától, és az elmúlt másfél évben a lovammal látványos fejlődésen mentünk keresztül.
4. Kik voltak rád nagy hatással? Edzők, példaképek
Az edzőim mellett a lovastársaim voltak rám a legnagyobb hatással. Amikor elkezdtem rendszeresen lovagolni, egy támogató baráti körbe kerültem. Kölcsönösen ,,húztuk fel” egymást, és mindig számíthattunk egymásra, tanulhattunk egymástól, és megtanultunk együtt, csapatként dolgozni. Ha ők nincsenek, valószínűleg nem jutottam volna el idáig a sportban.
5. Milyen lovakat lovagoltál?
Szerencsére több lovon is volt szerencsém lovagolni illetve versenyezni. Az első ló, akivel versenyeztem Rózsabimbó volt, a Békéscsabai Nimród Lovasegyesületnél, neki köszönhetem a legtöbb szabadidős sikeremet. Egy másik meghatározó ló volt az életemben Lacolita, ő az akkori edzőm, Ardelean János lova. Ő tanított meg arra, hogyan kell felelősségteljesen lovagolni és küzdeni az álmainkért.
Jelenlegi társamat, Zirtakit 2019 augusztusában kaptam meg, mint az első saját lovamat. Közös pályafutásunk nem indult felhőtlenül, ugyanis ugrólónak vettünk, azonban kiderült, hogy – finoman fogalmazva – nem szívügye az ugrás, így igazából Ő az, akinek köszönhetően végül a díjlovaglás mellett döntöttem. Sok mindenre tanított meg, a díjlovas alapoktól kezdve a nehezebb feladatokig, és amit a legjobban szeretek benne, hogy mindig tud valami újat mutatni, soha nem unatkozom a lovaglása közben.
6. Hány évig versenyeztél szabadidős keretek között? Milyen
versenyszámokban versenyeztél? Milyen sikereket értél el szabadidős
versenyekben?
3 éven át versenyeztem szabadidős keretek között, leginkább ügyességi és díjlovas számokban. Sikeres volt számomra ez az időszak, sokszor lettem helyezve, és a megyei bajnokságokon minden évben a dobogón állhattam a kategóriámban, illetve megyei bajnok is voltam.
7. Mikor Rajtengedély Vizsgáztál és mely szakágban?
2020-ban, Mezőhegyesen tettem le a rajtengedély vizsgát díjlovagló szakágban.
8. Milyen sikereket értél el azóta?
Egyre harmonikusabb, szebb programokat tudok bemutatni a lovammal. A tavalyi évben teljesítettük a feltételeket, hogy egy magasabb licenckategóriába sorolhassak, így az idei szezont már egy L-osztályú programmal kezdtük, ami számomra hatalmas előrelépés.
2020-ban és 2021-ben is Békés megye ifjúsági bajnoka lettem, illetve 2021-ben a Délkelet-Magyarországi Regionális Bajnokságon is a dobogóra állhattam, ifi bronzérmesként.
9. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Egyértelműen a 2021-es regionális bronzérmünkre. Egy nagyon szép programmal értük el ezt az eredményt, meglett az egész éves munkánk gyümölcse. A lovammal bebizonyítottuk, hogy nemcsak megyei, hanem régiós szinten is helyt tudunk állni.
10. Most kik a példaképeid?
Számos magyar díjlovas munkájára tekintek példaként, mint például Losonczy Anikó, Szokola Csaba, Dallos Gyula, illetve a saját edzőm is.
Külföldi lovasok közül leginkább Charlotte Dujardin és Cathrine Dufour karrierjét kísérem figyelemmel. Amellett, hogy a világ legkiemelkedőbb díjlovasai közé tartoznak, mindkettem pozitív személyiségek. Ez számomra példaértékű, főleg azért, mert egy elég pesszimista társadalomban élünk.
11. Mit üzennél a szabadidős versenyzőknek? Mik lennének a tanácsaid?
Soha ne adják fel! Tudom, hogy a csapból is ez a szöveg folyik, de tényleg így van. Ha az álmunkat valóra akarjuk váltani, le kell küzdeni minden akadályt, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is emlékeznünk kell arra, miért is kezdtük el az egészet. Ezen kívül talán a legfontosabb az apró örömök értékelése, hiszen ezek a boldog pillanatok motiválnak minket, és visznek előre az álmaink felé vezető úton.
12. Mik a céljaid a közeli és távolabbi jövőre nézve?
Az idei szezonban folytatni szeretném a versenyzést L-osztályban, lehetőleg minél jobb programokat lovagolva, illetve idén is szeretnénk a regionális döntőre minősülni, és ott a lehető legjobb eredmény elérni. Mindezek mellett segíteni szeretnék a lovamnak megőrizni a mentális és fizikai egészségét, hogy majd ha oda kerül a sor, hosszú, boldog nyugdíjas évei lehessenek nálam.
A távolabbi jövőt tekintve egy biztos: a lovak mindig az életem részei lesznek. Szeretném ezt a sportot megtartani magam mellett felnőtt koromban is, hiszen ez biztosítja a testi-lelki egészségemet, és mindig megnyugvást találok benne. Merek nagyot álmodni, így azt mondom szeretnék minél magasabb szinten lovagolni és eredményeket elérni. Hogy erre lesz-e lehetőségem, és meg tudom-e valósítani, néhány évtizeden belül kiderül.