Futószáras képzés

1.Kiképzés első lépései

A kiképzőnek türelemmel, és együttérzéssel kell lennie lova felé az alapkiképzés során.
A különböző tanulási szakaszok folyamán biztosítania kell a szükséges időt, ami legtöbbször csak néhány nap, de súlyosabb esetekben akár több hét is lehet.
Különös gonddal kell a fiatal lovat a kantárhoz, és a nyereghez szoktatni!
A ló számára ismeretlen felszerelési tárgyakat célszerű az istálló megszokott környezetében megismertetni vele.

A kantár kerüljön fel elsőként a lóra.
A zabla bevétele szokott néha problémát jelenteni. Ez esetben célszerű a zablát teljesen, vagy félig lecsatolni a pofaszíjakról, és először a szíjazatot felhelyezni, majd felcsatolni egyik oldalon a zablát, amit összehajtva a közepénél kezdve oldalról betolunk a ló szájába, majd a be nem csatolt zablakarikát áthúzzuk a másik oldalra, ahol becsatoljuk.
A fülét féltő ló esetén lehet, hogy magát a kantárt is először szét kell csatolni, és „darabokban” felrakni lovunkra, így nem kell áthúznunk a tarkószíjat, és orrféktartó-szíjat a ló fülén, hanem a nyakán áttéve húzzuk előre a tarkóra, utána a homlokszíjat – ami csak egyik oldalon van kioldva – a fül előtt feltesszük a helyére, és „csatolgatunk tovább”.
Célszerű a kantározást megelőző napokban, akár hetekben „barátkozni” a lóval, simogatni fejét, füle környékét, tarkóját, ill. egyéb testrészeit, így elkerülhetjük a fent említett gondok nagy részét.

Többségében a fiatal ló számára legriasztóbb – a tapasztalat szerint –, a heveder felhelyezése, és meghúzása.
Jobb a nyereg felhelyezése előtt a futószáras hevedert alkalmazni, míg megszokja a heveder okozta kényelmetlenséget. Ezzel a nyerget védjük első sorban az esetleges törésektől, sérülésektől. (A riadt ló eldobhatja magát, így ráeshet a nyeregre.)
A heveder, vagy nyereg felhelyezése ne az istállóban történjen, mert a heveder szorító hatásától szabadulni próbáló riadt ló a szűk helyen rendkívül balesetveszélyes lehet saját, és környezete számára!
Puha talajú lovarda – ahol már előtte futószáraztuk lovunkat – legyen a helyszíne az első alkalmaknak.
Első foglalkozásoknál legyen egy segítőtárs!

A lovas alatti kiképzés szakszerű előkészítése.
A fiatal ló munkához engedelmességhez szoktatása, hajlékonyabbá ügyesebbé tétele.
Mozgás, és tartáshibák javítása.
Betegségek utáni rehabilitációs munka.

Rendszerint bal kézen kezdik a futószáras munkát, így a rendesen karikába hajtogatott futószár van a bal kézben, és az ostor a jobb kézben.
A kiképzett lovat a kör közepére vezetjük, majd lépésben fokozatosan kiengedjük a körre, miközben az ostorral hátulról támogatjuk.
Ügyeljünk arra, hogy a kezünkben legyen egy karika mindig a futószárból, hogy a megiramodó, vagy ellenszegülő ló ne rántsa ki a futószárat teljesen kezünkből.
Ha a ló a körön megy, a futószárazó egy helyben marad a kör közepén, és forog, hogy mindig a ló oldalára merőlegesen legyen arccal.
A futószárat fogó kéz, kb. a ló szájának magasságában van, puha támaszkodást fenntartva azzal, s amikor kell, ezzel a kézzel végezzük a felvételt, vagy engedést. A másik kéz tartja az ostort ami a ló csánkjára irányul, ill. előre hajt.
Kézváltáskor kezek szerepe felcserélődik!
Előre hajtáskor az ostort tartó kéz kör alakú mozgást végez felülről lefelé, és hátulról előre, így az ostor csapóját alulról felfelé „csapja”.
Ne feledjük: jelentős segítség futószárazáskor, a hang!
Hangsegítség lehet:

Előrehajtó: csettegés, cuppogás, vezényszó.

Felvevő: „csitítás”, ill. az alacsonyabb jármód vezénylése hosszan elnyújtva.

Kézváltáskor a lovat megállítjuk kint a körön, így a futószárazó megy ki hozzá, miközben a hátra mutató ostort a felkarja alá szorítva magával viszi, s a futószárat egyenletes ívekben összehajtja. Átcsatolja a futószárat a másik oldalra, a kikötőszárakat átállítja, hiszen most a másik kéz lesz a belső kéz, és a lóval végeztet egy kézváltást eleje körüli fordulattal, vagy hátulja körüli fordulattal.
A futószárazást lépésben kezdjük, és fejezzük be!
A befejező lépéskor a kikötőszárakat hosszúra engedjük, vagy kicsatoljuk.