Büszkeségeink – Both Petra – „Akik a szabadidősből nőttek fel!”

1.Ki vagy, mi hatására kezdtél el lovagolni és mióta űzöd ezt a sportot?

• Két évesen apukám vitt el egy közeli lovardába, ahol sok gyerek és sok póni is volt. Az első alkalom után szinte minden nap ki kellett, hogy vigyenek.

• Akkor még nem engedték meg, hogy felüljek, mert nagyon pici voltam. Csak nézegethettem, simogathattam, etethettem őket.

• Három évesen ülhettem először pónira vezetőszáron, majd futószáron és 4 évesen már egyedül is lovagoltam. Volt egy kis shetlandi póni, “Bogyó”, akivel kimehettünk egyedül is a pálya melletti legelőre és a mezőre lovagolni. Nagyon vicces volt, sokszor lepottyantam, de nagyon sokat nevettünk.

• 6 évesen már napi rendszerességgel lovagoltam egy másik pónit, Szalonkát. Nagyon megszerettem, és amikor el akarták vinni a lovardából, a saját zsebpénzemből, szüleim segítségével megvettük. Ő volt az első, saját pónim. Vele, és egy másik pónival, Zeusszal, az ügyességi versenyeken indultunk, ahol közösen nagyon sok szép eredményeket értünk el.

• 9 évesen kinőttem Szalit, akkor vettük a mostani pónimat, Biotop Bojtorjánt, aki akkor még fiatal, csak 6 éves volt. Bojtival nagyon sok dolgom lett, mert szinte mindent együtt kellett megtanulnunk. Ezért is vagyok nagyon büszke a vele közösen elért eredményeinkre.

2.Mi az első eredményed, amire a legbüszkébb vagy?

• Mindegyik eredményemre nagyon büszke vagyok, mert lovaimmal és az edzőmmel sokat dolgozunk értük. 4 évesen nyertem meg az első futószáras versenyem, ahol én voltam a legfiatalabb lovas.

• Amikor még a Szabadidős versenyeken indultunk, az ott, 7 évesen szerzett, Országos Bajnoki címemre, és a sok-sok kupagyőzelmemre vagyok nagyon büszke. Sokszor sikerült a versenyeken a két pónimmal az 1. és a 2. helyet is megszereznem, pedig szinte mindig én voltam a legfiatalabb lovas.

• Tavaly Simonpusztán, az MLSZSZ Országos Bajnokságának Díjugrató kategória döntőjét is megnyertük Bojtorjánnal, de az MLSZ kezdő lovas kategóriában is nagyon sok kupát és szalagot gyűjtöttünk be.

• 2018 óta a Championátuson is indulunk, póni kategóriában, és szerintem az ott elért eredményeinkkel is dicsekedhetek. Idén edzőmmel úgy döntöttünk, hogy a Championátuson gyermek kategóriában indultunk Bojtival, amiben egyedüli pónisként 3. helyezést értünk el 105 cm-en a nagy lovak között. Nagyon jó érzés volt ott állni a dobogón a kis Poncsikával.

• Legutóbb Balatonvilágoson, a Magyar Póni Klub Országos Bajnokságán a Stílus, és a Díjugrató számban is a dobogó felső fokára állhattam, és a Pónim gyönyörű bajnoktakarót kapott!

3.Hogyan készülsz a versenyekre a mindennapokban?

• Kiskunlacházán, Vincze Cintia lovardájában van a pónim, oda járok lovagolni. Cintia az edzőm is, nagyon sokat tanulok tőle. Iskola után gyorsan megtanulok, megcsinálom a leckéket és minden nap kimegyek a lovamhoz, kivéve a vasárnapi napot, akkor mindketten pihenünk.

• A versenyektől és a tanulástól függően, heti 3-4 edzésünk van ami vegyesen síkmunka, gimnasztika és általában heti kétszer ugrunk, de terepre is ki szoktunk menni. Ha van rá lehetőségem, edzőtáborokban is részt szoktam venni. Szerencsére jól megy a tanulás, kitűnő tanuló vagyok, így, ha pénteken van verseny, kikérővel el szoktak engedni az iskolából.

4.Mennyire segítették a szabadidős és felkészítő versenyek a hivatalos versenyekre való felkészülésed?

• Rengeteget segített. Én alapból izgulós vagyok, ha valamelyik verseny nem jól sikerül, annak általában ez az egyik oka. Szerencsére mi korán elkezdtünk versenyekre járni és ezek a felkészítő versenyek nagyon jó gyakorlási lehetőséget biztosítottak, sokat segítettek a tapasztalatszerzésben, és abban, hogy minél több rutint szerezzek a versenypályán, ráadásul a lovamnak is nagyon jót tett.

• Hozzászokott az utazáshoz, a nagy nyüzsgéshez, a váratlan dolgokhoz. Megszokta, hogy „idegen” helyen van, esetleg mobilboxban kell aludnia, és kevésbé ijedős.

• A helyszíneket is megismertük, így ma már sok helyen otthonosan mozgunk. Ez is fontos, mert tudom, hova hogyan kell készüljünk, mire számíthatok. Például én azt is megtanultam a felkészítő versenyek alkalmával, hogy milyen felszereléseket, mennyi takarmányt kell bepakolnom egy versenyre, és már semmit sem felejtünk otthon. Megszoktam, hogy korán kell kelni és megtanultam, hogy a versenyhelyszínen milyen feladataim vannak a lóval, közvetlenül a verseny előtt és után. Megtanultam a pálya szabályait, és a versenyszabályokat is. Sokkal könnyebben megjegyzem a pályát, és most már az összevetést is, ami régen nem ment, mert annyira izgultam.

• Ezeket a dolgokat a rajtengedély vizsgára nehéz lett volna csak a könyvből elsajátítanom, de sokat segített a 2 napos rajtengedély-vizsgára felkészítő edzőtábor is, ahol láttam, hogy a többi résztvevő is mennyire izgul.

• Nagyon sok barátot szereztem a felkészítő versenyek alkalmával, melyek a mai napig tartanak, sőt Bojtinak is van már barátja a versenypályáról!

5.Mi a következő cél, amit kitűztetek magatok elé a lovaddal?

• Még rengeteg tanulnivalóm van, de úgy érzem 2020-ban nagyon sokat fejlődtünk. Ameddig nem növöm ki, addig szeretném lovagolni a pónimat.

• Szeretnék még több versenyre eljutni, újabb eredményeket elérni. Még az is lehet, hogy jövőre megpróbáljuk a 110 cm-es magasságot is, illetve szeretnék 2021-ben, a Championátuson a póni kategóriában a dobogó felső fokára állni.

• 1 éve lovagolok egy nagyobb lovat is, és idén szeretnék a 110cm-es ifjúsági számban is indulni.